OTIR

    Exportálás      Nyomtatás  |  Utolsó módosítás: 2013-09-11 17:28:21  
Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara
- főtémakör: Nincs adat
- altémakör: NA
Postai címe: 4024 Debrecen, Wesselényi utca 6. 1/15.
Telefonszám(ok): 52/349-075
Fax: 52/349-075
E-mail (elsődleges): hbmepkam@net-portal.hu
E-mail (másodlagos):
Weboldal: hbmek.hu
 

Kiállítás megnyitója 2013. szeptember 09. napján 16.00-tól 19.30-ig

A kiállítás megnyitója: 2013. szeptember 09. (hétfő), 16.00 óra. Helyszín: a Hajdú-Bihar megyei Építész Kamara kiállító terme (4028 Debrecen, Sarló utca 3. szám, Fszt.) Kiállítás időtartama: 2013. szeptember 09. - 2013. szeptember 30. Látogatási idő: a K

Boom/Room. Új észt építészet

A kiállítás a Magyarországi Észt Intézettel közös szervezés eredményeként kerül megrendezésre.

A 2000-2008 közötti időszak Észtországban a dinamikus gazdasági fejlődés jegyében telt. A 90-es évek második felében induló építőipari boom, amely a 21. század első éveiben kapott igazi lendületet, alaposan és szédítő gyorsasággal átformálta az észt városok arculatát és hangulatát. A stabil gazdaság, az életszínvonal növekedése és a kedvező banki hitelek olyan helyzetet teremtettek a posztszocialista kisállamban, amelynek folyományaként a városközpontban üvegtornyok és sűrű daruerdő emelkedett, a városon túl pedig messzire húzódnak a lakóparkok. Az észtek álma– nyugatias nagyvárosban dolgozni és kertes házban élni – varázsütésre teljesült. A siker- és jólétorientált társadalom ára viszont a széttöredezett, elüzletiesedett, és szociális tekintetben egysíkú város lett, ahol kevés tér jut a szabad eszmecserének, tevékenykedésnek, vagy egyszerűen a létezésnek.

A korszerű városfelfogás szerint az egyes épület alárendelődik a környezetének, így a városkép viszonylatában másodlagos szerepet kap. Az egységes és emberbarát városi környezet létrehozásának alapja a szilárd várostervezési koncepció, amely Észtországban eddig igencsak hiányos volt. A városok telekalapú tervezése káoszt szül, a környezet élhetővé tételének rendkívüli felelőssége pedig az építészt vállára nehezedik, aki alkotásával – a készülő épülettel – új térbeli, kulturális és szociális minőségeket teremt, illetve befolyásolja a már meglévőket. Az építészeti és várostervezői siker elengedhetetlen előfeltétele a kulturált és nyitott megrendelő, mindazonáltal az építész rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel megszelídíthető, pozitívan kihasználható, szabályozható és értelemmel ruházható fel a kaotikus tér.

Az Észt Építészek Szövetségének kiállítása a helyi kuszaságból kibontakozott kortárs építészet legjavára koncentrál. A mára lecsengett építőipari boom gyümölcsei nem pusztán személytelen irodaházak, szupermarketek és katalógus-otthonok – számos figyelemre méltó és a környezetével párbeszédet folytató építészeti alkotást találunk köztük. A tárlatnak nem célja, hogy hiánytalan képet adjon az építőipar helyzetéről, inkább olyan objektumokat kíván elhelyezni az építészet térképén, melyek valamilyen okból beszédesek és szembetűnőek.

Az egy művészettörténészből és három építészből álló munkacsoport a válogatás során az építészeti elgondolás magasröptűsége és a kivitelezés minősége mellett fontosnak tartotta az épület kontextusát is, mégpedig a táj, a városi tér és a miliő, illetve a szociális környezet értelmében. A sikeres építészeti alkotás egyszerre lép aktív kölcsönhatásba a használóval és a környezettel, újfajta mozgásteret, kapcsolódási pontokat és életmódot kínálva.

A kiállítás vizuális súlypontját a panorámafotók adják, melyek a maguk kétdimenziós nyelvén igyekeznek érzékeltetni azt a térhatást és hangulatot, amelyet az új épület létrejötte teremt a környezetében. A képeken a házak nem öncélú objektumok, mindegyik saját tudása szerint kommunikál a felhasználóval és a környezettel, szerves részét képezve az egésznek.

A kiállított fotókat az alkotók gondolatai és megjegyzései kísérik, újabb térbeli dimenziót nyitva a szemlélő előtt – a mentális tér dimenzióját, amely ott húzódik minden épített tér mögött, és amelyet a szemlélő-felhasználó gyakorta csupán öntudatlanul érzékel.

A kiállítás témák szerint tagolódik, és tükrözi az elmúlt évtized építészeti életének fő területeit:
„Nagyvárosi fények“, „Kultúra és szimbólumok“, „Építkező városok“, „Modern munkakörnyezet“, „Szabadidős terek“, „Időrétegek“, „Régi városrészek“, „Új városrészek“, „Álomotthon“.

A kiállítást megnyitja: Pecsenye Béla, a Hajdú-Bihar megyei Építész Kamara Elnöke

A kiállítás megnyitója: 2013. szeptember 09. (hétfő), 16.00 óra.
Helyszín: a Hajdú-Bihar megyei Építész Kamara kiállító terme
(4028 Debrecen, Sarló utca 3. szám, Fszt.)


NAGYVÁROSI FÉNYEK

A nagyvárosi életmód utáni sóvárgás már a 20. század elejétől fogva dolgozik az erdővel borított kis ország lakóiban. Eliel Saarinen, finn építész ebben az időszakban készült Nagy-Tallinni városterve, majd az 1960-as évek bulldózer-stílusában megfogant és toronyházakkal teli utópisztikus projektek a történelmi fordulatok miatt nem valósultak meg, ám az új századnak így is sikerült tökéletesen átformálnia a tallinni belváros képét. A mindinkább sokasodó toronyházak, és az egyre magasabbra törő city nem egy hajdani jövőbe mutató terv megvalósulásai, hanem a magánfejlesztések legjövedelmezőbb területre való összpontosulásának termékei. Ennek eredménye egy üzleti- és autóközpontú környezet, amelyben a sűrűn álló házak között kevés hely jut a városlakóknak.

Az új épületek felbukkanását pozitív jelenségek is kísérték. A jól és jó helyre tervezett épület fontos szerepet játszhat egy átgondolt és koherens városkép kialakításában, új városépítési irányokat jelöl ki, teret hagy a lélegzésnek, a cselekvésnek és a létezésnek.

Külön említést érdemel a város közepén sokáig üresen álló Rotermann gyárnegyed, melynek helyére a projekt elkészültével játékos, kompakt és harmonikus városrészt ígérnek.

ÉPÍTKEZŐ VÁROSOK
A boom építkezéseinek központi problémáját a főváros és a magánszféra fejlesztésének kérdése jelentette. Ugyanakkor szép számmal találunk követendő példákat a helyi önkormányzatok részéről tanúsított hajlandóságra és bátorságra, amellyel a környék kultúrájának fejlesztéséről és a városkép korszerűsítéséről szóló párbeszédbe bekapcsolódtak. Bár csak a nagyobb városok és minden ötödik vidéki önkormányzat rendelkezik városi építésszel, örömmel láthatjuk, hogy az Észt Művészeti Akadémia építészeti tanszékéről számos, a várostervezés iránt elkötelezett fiatal került ki, akik saját iroda nyitása helyett a közös ügy érdekében készek felvállalni a városi építész felelősségteljes és merev előírások által korlátozott posztját.

A fiatal és lelkes városi tisztviselők aktivitása az egyik kiváltó oka annak a jelenségnek, hogy az utóbbi években sokfelé kiírt építészeti pályázatok folyományaként fiatalos és játékos kulturális és oktatási intézmények, illetve közterület projektek valósultak meg.

Külön csoportot képeznek a magánmegrendelésekre épült oktatási létesítmények, amelyek igen szívélyes fogadtatásra találtak az alultámogatott vidéki oktatás részéről.

KULTÚRA ÉS SZIMBÓLUMOK

Gyakorlati hasznán kívül – a ház mint gép – az építészet fontos kommunikációs szereppel is bír. Az épület közvetíthet politikai üzenetet, vizualizálhatja a nemzeti identitást, vagy a kulturális együvé tartozás érzését.

Az új Észtország születésével létrejött kulturális intézmények kapcsán két koncepciót figyelhetünk meg: az egyik a monumentális formanyelv segítségével a szimbolikusságot és az időtlenséget hangsúlyozza, a másik pedig egyszerű és nyílt, rugalmas terű platformot hoz létre, amely az épület helyett annak tartalmát engedi érvényesülni.

Paradox módon a függetlenségét visszanyert Észtországban is tovább él az idők során berögzült szokás, mely szerint a nemzeti szimbólum névre érdemes épületeket külföldi építészek tervezik. Reméljük, hogy a döntéshozók kellő éleslátással és határozottsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a nemzetközi versenyeken megpályázott kulturális létesítmények meg is valósuljanak.




IDŐRÉTEGEK

Az észt történelem korszakai kitűnően nyomon követhetők a városok arculatán, egyetlen kor sem tudta eltüntetni az őt megelőző idők nyomait. A fragmentáltság és a kontrasztokban gazdag összkép adja Tallinn páratlan arculatát. A meglévő struktúrákhoz úgy illeszkedik a jelenkor rétege, hogy a régit megőrizve valami új is létre jöhessen. Ez igen kockázatos vállalkozás, amely mesteri hely-, forma- és anyagismeretet kíván. Az építészek és a műemlékvédők „fájdalomküszöbe” a régi és az új párosítása kapcsán úgy tűnik, még mindig eltér, de az ütköztetett és ezáltal óhatatlanul is egymáshoz idomuló érvek között időnként létrejön az egyensúly, amelyből aztán valami új születik.

A kortárs építészet és az óváros kapcsolatát illetően szép számmal akadnak kétkedők. Ugyanezek lényegesen optimistábban és kreatívabban állnak hozzá a 19. század épített ipari emlékek új életre keltésének kérdéséhez. Ez a kezdeményezés néhány, a tallinni óváros tőszomszédságában fekvő központi kerületben már sikeresen beindult.


SZABADIDŐS TEREK

A vasfüggöny lehullása óta Észtország Tallinn középkori óvárosának és érintetlen erdeinek hála a több ezer turistát befogadó tengerjáró hajók első számú célpontjai közé került. A fogyasztóerő növekedésével az észtek szabadidős szokásai is megváltoztak, és megnőtt a kereslet a szórakoztatóipar késztermékei iránt. A szovjet időkben pihenést és regenerálódást nyújtó szanatóriumok helyére mára divatos „spa“-k épültek. Észtország minden sarkában találunk már egészségközpontot és csúszdaparkot, amelyek mindent megadnak a munkahelyi stressztől szenvedő embernek, amire csak szüksége lehet – változatos fogyasztási lehetőségeket, kikapcsolódást a testnek és a léleknek.

A turizmus a sokféleségen, a hely egyediségén és a személyre szabott szolgáltatásokon alapszik – ezt a hoteltulajdonosok is tudják. Egymás után bukkannak fel a bensőséges, sajátos építészeti megoldásokat felvonultató szálláshelyek a nagy személytelen szállodaépületek dobozai mellett.


MODERN MUNKAKÖRNYEZET

A kortárs munkakörnyezet kulcsszavai a nyíltság, a rugalmasság és az akadálytalan információ-áramlás. Az a munkaadó, aki törődik az alkalmazottaival nem feledkezhet meg a pihenőterek kialakításáról, és a különböző szabadidős lehetőségek biztosításáról, hiszen manapság az emberek jelentős része több időt tölt a munkahelyén mint otthon. A minőségi és kreatív környezet kétségtelenül pozitívan befolyásolja a munkakedvet és hozzáárul a cég sikeréhez. A magas színvonalú építészeti megoldásokkal épült létesítmény egyúttal az intézmény arculatának és értékeinek élő közvetítőjeként is funkcionál.

Ez a téma tágítani engedi a különböző léptékű és változatos funkciójú modern munkakörnyezetek, irodák és üzemcsarnokok egy viszonylag kis körének kereteit – a szimbolikus struktúrának szánt észt rádió és televízió épületének terveitől kezdve egészen a festői erdei környezetben található otthonos erdőgazdálkodási épületekig.

RÉGI VÁROSRÉSZEK

A belváros szomszédságában megbúvó régi, csendes és zöldellő fanegyedek napjainkig a rohanó és költséges nagyvárosi élet és az autóközpontú kertvárosi idill alábecsült alternatívái.

A 19. század második felének iparosodása és lendületes városiasodása során kialakult, és a két háború közti időszakban végleges formát öltő kerületeket a szovjet időben oszlásban lévő, bontást érdemlő nyomornegyedeknek tartották. Még a függetlenség visszaállítása utáni privatizációs lázban is sok történelmi faépület arculatát tették tönkre műanyag ablakokkal és oda nem illő toldásokkal. Mára azonban felfedezték a belvárosi fanegyedek sajátos hangulatát, kulturális jelentőségét és szép számmal akadnak értékmegőrző felújítási kísérletek, illetve olyan fejlesztők és építészek, akik nagyra becsülik a hely szellemét és az adott környezetbe illeszkedő, kortárs megoldásokat javasolva kívánják újraéleszteni azt.

Más negyedeket is érint a probléma. A revitalizáció központi kérdés az eredetileg munkásoknak emelt lakótelepek – a szovjet panelkaptárak sorsában is. A sivár és szürke kerületek emberibbé tétele még megoldatlan kérdés, de már mutatkoznak törekvések, melyek nyomán új lakóházak, vagy középületek létesítésével életet lehelnének ezekbe a városrészekbe.

ÚJ VÁROSRÉSZEK

Az életszínvonal emelkedése és az elérhető hitelek észtek ezreinek álmát váltotta valóra – menekülés a szürke panelból, a nyomasztó lakótelepről, ki egy városszéli házikóba, a természet lágy ölére. Ám az autótól való függés és az infrastruktúra hiányosságaival járó kényelmetlenségek gyakran felülkerekedtek a személyes tér és a saját kert felett érzett örömön. Jóllehet a piac idővel diverzifikálódott, a városszétfolyás továbbra is a lakástervezés és -építés problémáinak gócpontját jelenti. A megrendelő mára már eleget csalódott a sebtében és olcsón felhúzott, arctalan létesítmények által nyújtott alacsony életszínvonalban – tudja, mit akar. Több figyelem fordul az otthon négy falán túli környezetre valamint a lakhatási lehetőségek tipológiai sokféleségére.

A kiállított élőhelyek között találunk költségkímélő megoldásokat, de luxust is, közös vonás, hogy a tervezők mindkét esetben igyekeztek valamit hozzáadni a környezethez újat teremtve, vagy a már meglévőt használva.


ÁLOMOTTHON

Az észtek számára a magánház jelenti az álomotthont. Sok magánház épül fejlett kertvárosokban, széljárta földeken, vagy a tengerparti erdőkben. Bár a lakóparkok robbanásszerű fejlődése kapcsán számos ellentmondásos jelenséget figyelhetünk meg, pozitív észt sajátságnak tekinthető az a viszonylag elterjedt szokás, amely szerint az emberek otthonuk tervét közvetlenül az építészektől rendelik meg. A tulajdonos számára így biztosítottak az építészház egyéni megoldásai, a minőség garantált, az építész pedig a kis volumennek hála, kedvére kiélheti alkotói ideáljait és tesztelheti új építészeti elképzeléseit.

Köztudott, hogy az észt megrendelők kedvelik a neofunkcionalista, áttetsző, fehér konstrukciókat, amelyek egyszerre képviselik a modern és a hagyományos formavilágot időtlen előkelőséget sugározva.

A másik szemléletet leginkább a fiatalabb generáció helyspecifikus magánházai jelentik, amelyek alaposan kielemzik a telek tulajdonságait, a tér viszonyait, illetve az emberek mozgássémáit. Az előmunkálatokból egy az éppen az adott helyhez és tulajdonoshoz illő, egyéni építészet nő ki.

0,5 pont

Pecsenye Béla,
+ kaptunk a FUGA-ból egy közel 40 perces, magyar felirattal rendelkező filmet is, ami teljes egészében levetítésre került a megnyitón!

Dátum Leírás Hely
2013-09-09 Hajdú-Bihar megyei Építész Kamara kiállító terme 4028 Debrecen, Sarló utca 3. szám, Fszt.

 Időszak kezdő dátuma: 2013-01-01

 Időszak záró dátuma: 2013-12-31
max. 25 fő / láogatási alkalom

Varga Beatrix

hbmepkam@net-portal.hu
Forrás: http://hbmek.hu/index.php?page=hir&id=237 Korábbi információk: http://www.fuga.org.hu/boomroom-uj-eszt-epiteszet-2 http://www.stop.hu/kultura/igy-megy-ez-egy-valoban-duborgo-orszagban/1144393/ http://felonline.hu/events_tags/boomroom-uj-eszt-ep

Hallgatók, építészek, civil lakosság, ......nincs külön célcsoport.

Díjmentes

Díjmentes

-

nincs adat

  Jóváhagyott továbbképzés.

© 2009 - 2021 Online Továbbképzési Információs Rendszer | OTIR 4.9b | Készítette : Simon Nándor Simonszoft