Megyeri Anna: Morandini Tamás építész (Gemona 1869 – Zalaegerszeg 1921) 

Morandini Tamás családja, gyermekkora, tanulmányai – Graz, középiskola
Morandini Tamás főiskolai képzése, Zürich
Morandini Román és Tamás vállalkozása, élet Nagykanizsán
A befogadó város, Zalaegerszeg
Az Arany Bárány szálló kivitelezése
Megrendelők – magánépíttetők – Tivolt János magánzó, egykori kávéház tulajdonos, Fangler kereskedő család, saját ház, szőlőhegyi hajlék.
Megrendelők – középületek kivitelezése – 1904. zsinagóga, polgári leányiskola kivitelezés 1907. evangélikus templom, katolikus ház, dohánypavilon
A vállalkozás jellemzői – támogatók, ellenfelek – sztrájk.
Lendva, az ottani esernyőgyár építése és kudarca 1906.
A Fuchs és Grósz cég alkalmazottja
A háború, Nagykanizsa, egy építész század hadnagya az olasz fronton
A Morandini család és szétválása a Trianont követően. A család Varasdon, Csáktornyán.
Az életpálya lezárása.

Káli Csaba: Szocreál epizód Zalaegerszeg építészetében

A Szovjetunióban az 1930-as évek elejéig nem nagyon szóltak bele politikai alapon az épü-letek esztétikai kialakításába, így az országban szinte töretlenül követték a nyugat-európai modernizmust. Sztálin, a növekvő hatalma birtokában, az 1930-as évek elejére érkezett el oda, hogy kompetensnek érezte magát az architekturális ízlés formálásában is. A Szovjet Építőművészek 1932. évi kongresszusán megbélyegezték a modernizmust, helyette a legyen „tartalmában szocialista, formájában nemzeti” felszólításnak engedelmeskedve az építészek – abban lelve meg a nemzeti irányt – klasszicista stílusban kezdték tervezni az épületeket.
Magyarország 1945 utáni szovjetizálása során először a képzőművészetben, majd 1951-től - nem véletlen analógiák alapján, a Magyar Építőművészek I. Országos Kongresszusán -, ha-zánkban is kanonizálták a szocialista realizmus, röviden a szocreál stílus követését az építé-szetben. Ez minden kelet-európai szatelita országban így történt, mindenki igyekezett a saját „nemzeti” irányvonalát megtalálni a formát illetően, amit Magyarországon ugyancsak a klasszicizmusban, de Csehszlovákiában, Lengyelországban a reneszánszban, az NDK-ban pedig a barokkban találták meg, igazodva a nemzeti történelem legfelívelőbb, legpozití-vabbnak narratált korszakaihoz.
Magyarországon tehát nem a szokásos főváros-vidék időtengelyben, hanem egy időben je-lentkezett mindenhol az új stílus, ami alól Zalaegerszeg sem volt kivétel. A zalai megye-székhely nem számított tipikus szocialista városnak, de ennek ellenére meglepően sok és funkcionálisan is variabilis építészeti termék született ebben a stílusban az 1950-es évek elején. Voltak egyedi tervezések és típusépületek vagy azok adaptációi is az épületek között, melyek közös jellemzője a város méretéhez igazított provincionálisabb, egyszerűbb, a gran-diózusabb elemeket nélkülöző megjelenés volt.
A látszat ellenére a szocreál stílus nem a semmiből érkezett, szerves előképét az 1920-as években megjelenő art deco, illetve az ebből is táplálkozó hitleri Németország „birodalmi” stílusában, míg szervetlen előképét a már említett klasszicizmusban fedezhetjük fel. A stí-lusirányzat 1954-től lényegében már bukóban volt, 1956 után már nem is erőltették, a terve-zés alatt álló, de még a kivitelezés fázisában lévő épületeket is megszabadították szocreál sallangjaiktól és a hazai építészet visszatért a modernizmushoz.
Kissé paradox és anakronisztikus módon, de a szocialista rendszer bukása után, az 1990-es évektől, igaz zárványszerűen, de újra megjelent ez a klasszicizáló formanyelv, mint egyfajta tradicionális, „magyaros”, népies stílus éledt újjá falvainkban, kisvárosainkban.

Megyeri Anna történész főmuzeológus, „A földre építek, az égben bízom” - A Morandini építészcsalád a Monarchiában című kötet szerzője

Káli Csaba történész főlevéltáros, Zala megye szovjetizálása 1945-1950 című kötet szerzője

• 2025-02-13, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg, Batthyány Lajos u. 2.