P a k s (Deák-ház, Szenicey-kúria) – Sz e k e sz á r d (Megyeháza) – B o ny h á d (Ermel Vojnits mauzóleum)
Kirándulásunk az ICOMOS Kulturális Turizmus Szakbizottságának együttműködésével valósul meg!
Az ICOMOS 1965-ben létrehozott civil szakmai szervezet, amelynek szerepe meghatározó a világ műemlékvédelmében.Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a nemzetközi szervezet egyik legnagyobb és legbefolyásosabb tagszervezete. Tagjai a magyar műemlékvédelem meghatározó szakemberei. Évente a három legkiválóbb helyreállítás kerül díjazásra. A díjnak komoly szakmai elismertsége van.
Szakmai vezetőink:
Paks – Karácsony Tamás – tervező/megvalósító, okleveles építészmérnök, vezető tervező, egyetemi oktató. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának Középülettervezési Tanszékén egyetemi docens. 1990-től póttagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, illetve az Építészkamara Ellenőrző Bizottságának. Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagja.
Szekszárd – Szigetvári Krisztián Tolna-megyei műemlék-felügyelő, spanyol építészettörténetet tanít a pécsi egyetemen.
Bonyhád – Szász Gábor okl. építész-tervező szakmérnök, építészmérnök-mérnöktanár
2017-ben Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a paksi Szeniczey kúria és Deák-ház kiemelkedő és példamutató, az értékőrzés és mai építészet harmonikus együttélését megvalósító helyreállítását ICOMOS-Díjban részesítette.
Paks: Deák-ház
Újjáéledt Deák Jozefa egykori háza: Történetünk 1808-ban kezdődik. Deák Ferenc nővére, Deák Jozefa ekkor költözött Paksra a klasszi-cista kúriába, s ennélfogva a Haza Bölcse is gyakori látogatója volt a birtoknak. 2015-ben, hosszas huzavona után, a műemléki épületegyüttest a Karácsony Építész Iroda felújította, bővítette, és egy múzeumi teret is kialakított benne.
Deák paksi tartózkodásai alatt mentesítette magát a politika és az országos dolgok alól. Társaságban időnként tanulságos történetekkel lepte meg a körülötte lévőket, amelyekből kitűnt, hogy nem szereti a hízelgő, a túlzottan finomkodó és őszintétlen embereket. Az atyafiságot sokra becsülte, de befolyását sohasem használta fel arra, hogy méltatlanul előnyökhöz juttassa rokonait. Úgy látszott, a paksi rokonságnál a családias, szeretetteljes légkörben otthonra talált. A szellemi kvalitásait megmozgató 1860-as években a politikai vezető szerepet betöltő Deáknak szüksége volt erre a visszavonultságra, mivel a látogatások megadták számára a pihenés és a felüdülés óráit. Idősödve egyre inkább szemlélődővé vált, utolsó paksi tartózkodása pedig — talán betegsége előhaladt volta miatt — rezignálttá és búcsúzkodóvá sikerült. Egy forrás azt hangoztatja, hogy „Deák szerette adomákba burkolni meggyőződését.”
Figyelemreméltó egyik fennmaradt megjegyzése, miszerint „akkor is adomázok, ha senki se kérdez.” Más szóval akkor is örülni akar, ha erre senki sem ösztönzi. „Deák tréfa-kedvelő adomázgató természete olyan emocionális igényt fejez ki, amely a lélek mélyén megbújó gátlások-szorongások feloldására szolgál.” Adomái pszichés védelmet nyújtanak számára „az izgalmak ellensúlyozására vagy politikai természetű titkok, esetleg éppen véleményének megőrzésére…, ha az adott helyzetet és időt alkalmatlannak tartja, a nyílt megnyilatkozásra.”
Szeniczey-kúria
Paks egyik műemlék épülete, amelyet a későbbi Erzsébet szállóval szemben, a régi városközpontban (Óváros), a 18. század végén emeltek. A 19. század végén eklektikus stílusban részint átalakították. A helyi nemes Szeniczey család tulajdona volt. Az épület érdekessége, hogy itt vendégeskedett többször is Deák Ferenc az unokahúgánál, Szeniczey Katalinnál (született nemeskéri Kiss Katalin, 1821–1896), aki az egyik nővére, nemeskéri Kiss Jozefa (született Deák Jozefa) lánya volt.
Deák Jozefa 1808. május 27-én került Paksra, nemeskéri Kiss József feleségeként. Lányuk, Kiss Katalin Szeniczey Ferenc neje lett.
Deák sokat látogatott Paksra unokahúgához húsvétra, pünkösdre és szüretre, 4–6 hétre, főként nővére 1853. októberi halála után 1869-ig, annak unokáihoz. Közülük keresztlánya, Szeniczey Cecília (1842–1918) 1903-ban, a Deák-centenáriumra papírra vetett naplója ma a Tolna Vármegyei Levéltár becses tulajdona. Szívesen adomázott a gyermekeknek, és fafaragó szenvedélyében alkotott játékokkal örvendeztette meg őket. Szívesen járt a szomszédos kaszinóba – amely akkoriban az ország harmadik legnagyobb kaszinója volt, a mai Erzsébet Nagy Szállodába kártyázni és politizálni, s gyakran ellátogatott a Szeniczey család hidegvölgyi szőlejébe is.
Szekszárd: Megyeháza
2014-ben a Szekszárdi Megyeháza kiemelkedő és példamutató hasznosítása, helyreállítása és revitalizációja elismeréseként, ezen belül az épület klasszicista értékeinek és a 11. századi alapítású bencés kolostortemplom és a gótikus középkori templom falainak megőrzéséért, bemutatásáért valamint az épület környezetének rendezéséért, benne az új szabadtéri színpad létesítéséért az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság ICOMOS Díjban részesítette.
A régi megyeháza épülete Szekszárd központjában található (Béla király tér 1.). Helyén korábban a szekszárdi apátság uradalmi épületei álltak. Belső udvarán évszázados tiszafák mellett a régi apátsági templom feltárt alapjait mutatják be; az egyik boltozati vállkövet külön betonoszlopra állították.
Tolna vármegye 1779-es megyegyűlése a vármegye székhelyét Simontornyáról Szekszárdra költöz-tette. Mivel egy egyházi átszervezés eredményeként az apátság uradalmi épületeit pár évvel korábban használaton kívül helyezték, a vármegye 1780-ban bérbe vette, majd 1783-ban megvásárolta az akkor még működő, középkori apátsági templom körül, üresen álló házakat. Ezeket Jung József és Hacker József tervei szerint új rendeltetésüknek megfelelően átalakították, bővítették. Ekkor készülhetett a megye barokk stílusú kőcímere — ennek jelenleg másolata látható; a megsérült eredeti a múzeumban van.
1794-ben leégett a templom; a romok föld feletti részét 1802-ben elhordták az új templom építéséhez. Az épületegyüttest 1804–1805-ben Schmidt Vencel tervei szerint bővítették tovább. Ekkor készült el (egyelőre földszintes épületként) a templomromot körülölelő északi rész, amivel körbezárták az udvart.
Csapó Dániel alispán impozáns és egységes megjelenésű, távlatokra méretezett megyeházát szeretett volna, ezért további átépítést szorgalmazott. Az északi oldal is emeletesre átépítésének, az együttes közös fedél alá hozásának első terveit 1825-ben Stann Jakab készítette el. A tervezésbe 1827-ben kapcsolódott be Pollack Mihály, aki a bejárati oldalra dór oszlopsoros, timpanonos rizalitot tervezett; ebből a timpanonba elhelyezni kívánt szoborcsoport végül nem készült el. Az épületben eredetileg volt kegy kápolna is, de ezt a 19. század vége felé megszüntették. Az építkezést 1828-ban kezdték el és 1833-ban fejezték be. Az épületet 1836. augusztus 8-án gróf Eszterházy Károly főispán, királyi ajtónálló avatta fel; az ünnepségnek három tiszafa ültetésével állítottak emléket.
A házban a 2000-es évek eleje óta a Tolna Megyei Levéltár működik. Emellett itt helyezték el a polgármesteri hivatal néhány irodáját, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum néhány kiállítását.
Bonyhád: Ermel Vojnits mauzóleum
2023-ban az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, a Díjbizottság javaslatára ICOMOS díjjal ismerte el a bonyhádi Ermel-Vojnits-mauzóleum helyreállítását, elismerve a gondos előkészítést, a résztvevők példás együttműködését, a nemzeti emlékhely méltó létrehozását.
A bonyhádi kálváriadombon nyugszik az 1899-ben elhunyt Perczel Mór. Tőle néhány méterre áll egy sírkápolna Perczel Etelka leányának, Ermel-Vojnits Erzsébetnek a mauzóleuma, amelyet Aigner Sándor tervei alapján 1905–1907 között építettek kései historizáló stílusban. Külső megjelenésében a majd tizenhét méter csúcsmagasságú, nyolcszögletű torony dominál. Ez a nagyjából négyzet alapformájú hajó felett emelkedik, amelyhez hátul félkörös szentély csatlakozik. A vállköves kapu szemöldökgerendáján Ermel-Vojnits Erzsébet névfelirat olvasható, fölötte a Vojnits család címere. A homlokzatok oromzattal záródnak, melyeken bimbós csúcsdíszek, a főhomlokzaton pedig kereszt van. Az ÉNy-i főhomlokzaton nyíló, egyenes záródású kapuhoz rózsaszín félmárvány lépcső vezet. A kapu csúcsíves bélletében két-két bimbós-leveles fejezetű faloszlop található. Az épületen körben a csúcsíves ablakok, ólomüvegablakok maradványai. A kapun a kovácsoltvas rácsok eredetiek. Falazat nagyméretű téglákból, műkőburkolattal készült. A díszítőelemek Zsolnay -pirogránitból készültek.
Az 1903-ban elhunyt asszony a bajsai Vojnits Barnabás (1808–1888) szolgabíró és a bonyhádi Perczel Etelka (1807–1861) gyermeke.
Erzsébetnek a kor viszonyaihoz képest mozgalmas élete volt. Először almási báró Rudics József (1792–1879) Bács megyei gazdag földbirtokoshoz ment férjhez. A művelt, irodalompártoló férfi Kisfaludy Károly barátja volt, és támogatta az 1822-ben indított Aurora kiadását. Maga is írt verseket, s több kötete jelent meg nyomtatásban. Jó gazda, nagy birtokgyarapító volt, és kétszer is viselte a főispáni tisztet. Az udvarhoz való hűségének köszönhette az 1854-ben elnyert bárói rangot. Vojnits Erzsébet a második felesége volt. Még az első házasságából származott egy fia és egy leánya. A házastársak között nagy volt a korkülönbség, közös gyermekük nem született, s hamarosan elváltak. Erzsébet második férje egy bizonyos Radákovich volt, akinek még a keresztnevét sem ismerjük. Vojnits Erzsébet második férje halála után, már nem fiatalon harmadszorra Ermel Gyulával kötött házasságot. A körülbelül 11 évvel fiatalabb férfi 1877 és 1884 között Bátaapátiban működött evangélikus lelkészként. A századfordulón viszont már Bonyhádon élt mint nyugalmazott lelkész, s a felesége által a házasságba hozott ófalui birtokon gazdálkodott. Az asszonynak, akinek Szabadkán és a baranyai Ófaluban összesen kétezer holdas földbirtoka volt, egyik házasságából sem született gyermeke, ezért dédunokaöccsét, Perczel Bélát (1884–1945) tette örökösévé. Ermel-Vojnits Erzsébet Budapesten hunyt el 1903. október 17-én, 68 éves korában. Végakaratának megfelelően sírja fölé ezt a díszes mauzóleumot emelték. A hagyomány szerint 1918-ban itt temették el az asszony harmadik férjét, Ermel Gyulát is, és talán a második férj koporsóját is idehozták az épület alatti kriptába.
Bonyhád sok műemlék jellegű épülettel rendelkezik, ezek közé tartozik az Ermel-Vojnics mauzóleum is.
forrás: epiteszforum.hu / wikipédia / bonyhad.hu
Szakmai vezetőink: Paks / Karácsony Tamás Szekszárd / Szigetvári Krisztián Bonyhád / Szász Gábor
Kísérőnk: Szick Gergely +36 70 311 8536
Utasaink felszálláskor audio guide készüléket kapnak, hogy az előadások közben zavartalanul nézelődhessenek.
Regisztrálni a szakmaiut@oltarimult.hu e-mail címen lehet.
Információ: +36 20 312 5925
Paks – Karácsony Tamás – tervező/megvalósító, okleveles építészmérnök, vezető tervező, egyetemi oktató. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karának Középülettervezési Tanszékén egyetemi docens. 1990-től póttagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, illetve az Építészkamara Ellenőrző Bizottságának. Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagja.
Szekszárd – Szigetvári Krisztián Tolna-megyei műemlék-felügyelő, spanyol építészettörténetet tanít a pécsi egyetemen.
Bonyhád – Szász Gábor okl. építész-tervező szakmérnök, építészmérnök-mérnöktanár.