Szatmárnémeti

Szatmárnémet Erdély partiumi területének nyugati részén fekszik néhány km-re a magyar határtól. A Szamos két partján lévő Szatmár és Németi települések egyesüléséből jött létre 1715-ben szabad királyi városként. Az Árpád kortól meglévő várának köszönhetően már a középkorban is jelenős településnek számított, királyi székhely is volt. 1711. április 30-án itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. Az ezt követő években rombolták le a várat olyan módon, hogy felszíni nyoma egyáltalán nem maradt. 

A trianonin döntés előtt lakosságának 93 %-a vallotta magát magyarnak. A város mai is jelentős, 30% feletti magyar kisebbséggel rendelkezik. Szatmár megye székhely városa 1968-tól.

Mivel főleg vára és stratégiai fekvése miatt nagyon sok támadást kellett elszenvednie, a gyakori pusztítások miatt műemlékei javarészt a XVIII-XIX. századból származnak.  

 A belvárosi séta vezetője a múzeum egyik helyi munkatársa lesz.   

Római katolikus Kálvária templom

A kálvária templom 1844-ban épült neogótikus stílusban Weszelovszky Béla építész tervei alapján. A műemlék épület egy mesterséges dombon, egy korábbi kápolna helyén áll. E miatt jelentősebb megerősítésre szorult 1908-09-ben. A templomtér kereszthajós, szépen megformált iker tornyai 42 m magasak. Szatmárnémeti német és román római katolikus vallású lakosainak temploma.  

Református Láncos templom

A Láncos templom Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb református temploma (a történelmi Szatmár város református temploma volt), a város műemléke. Elődje a szatmári vár 1703-as kuruc ostroma idején megsemmisült.

A mai templom 1788 és 1807 között épült Preinlich Zsigmond tervei alapján copf (klasszicizáló késő barokk) stílusban. Az úgynevezett alföldi típusú nagytemplomok egyik rangos példája. Nevét az 1862-ben készült, a templomot körülvevő lánckerítésről kapta. 

    Római katolikus székesegyház

A szatmárnémeti római katolikus székesegyház (más néven Nagytemplom vagy Urunk Mennybemenetele székesegyház) a Szatmári egyházmegye püspöki székesegyháza, Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb római katolikus műemléktemploma.

1830-1837 között építtette Hám János püspök (Hild József tervei alapján), a helyén korábban álló (1786-ban épült) barokk székesegyház egyes részeinek felhasználásával. Külső építészeti megoldásaiban dominánsan klasszicista stílusú (csak néhol maradtak meg a barokkra utaló elemek), belső terében viszont nagyobb súllyal vannak jelen barokk vonások.

A kelet-nyugati tájolású, háromhajós, bazilikális elrendezésű templom keleten egy hosszan elnyúló félköríves záródású szentélyben végződik. Ez az épület a város talán legmarkánsabb megjelenésű épülete, hatalmas tömegével uralja a főteret.

Említésre méltó a szentély alatt húzódó kripta, illetve az északi sekrestye és a fölötte húzódó oratórium helyiségeiben található, Meszlényi Gyula püspök (1887-1905) által létrehozott egyháztörténeti gyűjtemény és képtár, mely felbecsülhetetlen művelődéstörténeti és művészettörténeti értékű műtárgyakat (festményeket, klenódiumokat, textíliákat, liturgikus tárgyakat) őriz. Ennek megtekintése idő hiányában nem része a sétának.

   Volt Pannónia szálló

Szatmárnémeti városvezetése 1897-ben írta ki a pályázatot a szálloda megépítésére. A nyertes tervek Bálint Zoltán és Jámbor Ferenc nevéhez fűződnek, akik a korszak egyik legjelentősebb magyar szecessziós építészpárosaként elegáns, ugyanakkor karakteres formavilágot hoztak létre.

Az alapkövet 1901-ben tették le, és alig egy évvel később, 1902-ben a Pannónia Szálló már megnyitotta kapuit. Nem csupán hotelként, hanem a város társasági és kulturális életének központjaként is működött: kávéház, étterem, cukrászda, bálterem és művészszobák kaptak benne helyet. Kupolás előadóterme – ma a Dinu Lipatti Filharmónia otthona – híres akusztikájáról és impozáns belső teréről vált ismertté. A homlokzatot Zsolnay-mázas kerámiaelemek és tetőkerámiák díszítik. A főbejárat feletti oromzatán a város címere látható, belső tereit gazdagon festett és plasztikus ornamentika ékesíti.

A városi séta része a Szatmár megyei múzeum várostörténeti kiállításának megtekintése. Itt látható a már nyomokban sem fellelhető nagy múltú szatmári vár és a hozzá tartozó városrész látványos makettje. 

Csenger és a Kálvinizmus, mai organikus építészet

A város Magyarország legkeletibb fekvésű városa. Gazdag, középkorig visszanyúló múlttal rendelkezik. A Szamoson létesített átkelőnek köszönhetően jelentős átmenő forgalommal bírt, így nem csak a kereskedelemben, de a közigazgatásban is a környék vezető településévé vált. A megye törvényhatóságai egy időben innen rendelkeztek és a XVI. sz. végén, a XVII. sz. elején több alkalommal tartottak egyházi zsinatot fontos döntésekkel, melyek közül az 1576-ban megtartott döntötte el a Kálvinista tanok térségbeli elterjedését. Ennek helyszíne a ma is álló gótikus műemlék templom.

  A folyamatos fejlődésnek a trianoni döntés vetett véget. A települést elvágta a korábbi kapcsolataitól, ezen belül is a legfontosabb gazdasági tényezőtől, Szatmárnémetitől. Az I. világháborúban csak kisebb veszteségeket szenvedett. A partiumi területek visszacsatolása helyreállította a korábbi viszonyokat, a II. világháború és az ezt követő időszak újra súlyos problémák elé állította a települést. Perifériális fekvése okozta helyzetén tovább rontott a szocialista központosító intézkedések sora. A térségi fejlesztések, beruházások Mátészalkára kerültek át. Komoly csapás érte a települést az 1970-es árvíz idején is. Nem csak épület állományában, hanem a Szamoson átívelő híd megrongálódása, majd a helyreállítás helyetti bontása miatt is. Ettől kezdve a település zsákfaluvá vált. Az átmenő forgalom teljességgel megszűnt. Ezen az állapoton csak kicsit tudott javítani az 1989-es várossá avatása. Az ezt követő évek fejlesztései hozták az organikus megjelenésű épületek sorát. Makovecz Imre és az őt követő tanítványainak, meg persze a város vezetőinek köszönhető az, hogy ma az ország második legtöbb organikus stílusú épületével rendelkező településévé vált Makó után. Erre joggal lehet büszke minden csengeri lakos.  

  Csenger református „öreg” temploma

  A templom építése 1322-ben kezdődött és a század közepéig tartott. Nyers tégla falazata, arányos tömege jellegzetes, reneszánsz jegyeket viselő tornya az egész térségben egyedivé teszi. Különleges falazási módja – sötétre égetett és világos tégla felületek váltakozó megjelenése – a baktalórántházi és a szamostatárfalvi templomok falazatához hasonló, egyedi, nagyon szép felületi megjelenést kölcsönöz a falaknak. A templom több országos esemény színhelye volt a református zsinatok alkalmával. Az 1707-es tűzvész utáni helyreállítás alkalmával bővítik meg az északi oldalon és készítik el a Felső – Tisza - vidék legrégebbi fennmaradt kazettás fa mennyezetét 1745-ben.

Szerves (organikus) építészet 

 Az organikus szellemben megtervezett épületek felépültének sorát 1989-ben nyitotta meg az idén elhunyt Csernyus Lőrinc és Turi Attila budapesti építész tervezte Szolgáltatóház. Csernyus Lőrinc több évtizedig töltötte be a városi főépítészi posztot.

   Népjóléti intézmény

 Az erdélyi épületek Kós Károlyi formavilága tükröződik vissza az 1991-ben átadott Népjóléti intézményen, mely Heil Tibor tervei alapján készült. Ez az épület, merőben eltér a város addig épült középületeitől. Teljesen újszerű, ám régi stílusjegyeivel is friss megjelenésű, elegáns szociális intézmény.

   Városi sportcsarnok

  A sportcsarnok tervezője Vincze László volt. Az épület átadása 1992-ben történt. Nagyon különleges ragasztott fatartókkal hordozott tetőszerkezettel, lelátóval rendelkezik. A város talán egyik legnagyobb kihasználtságú létesítménye. A belső tér természetes megvilágítását biztosítja a gerincen végig futó bevilágító felület. Meglepő és látványos részletekkel oldott a véghomlokzat nagy felülete és a hozzá csatlakozó félnyereg fedésű épületrész. 

   Polgármesteri hivatal

  A polgármesteri hivatal tervezője Heil Tibor. Annak ellenére meglepő hangulatot sikerült a belső tereknek adni, hogy az alaprajzi szerkesztése egyáltalán nem tér el egy középfolyosós hivatali épület alaprajzától. Különleges akusztikájú a nagy tanácsterme és még különlegesebb hangulatú a kisebbik tanácskozó terem. Ezen az épületen is szembetűnő a központi toronyépület felülvilágítója. Az átadás 1994-ben történt.

    Görögkatolikus templom

  Ez a szakrális épület egyike, a mester, Makovecz Imre által tervezett csengeri szakrális épületnek. A tervezőtárs Ferenc Attila. Nagyon látványos a görögkatolikus szellemiséget tükröző centrális templomteret lefedő kupola, a bejárat előtt álló különleges, égre törő torony és a templomtesthez csatlakozó angyalszárnyak. A templom átadása 2000-ben volt.

  Volt Adventista imaház

  Ez a város másik vallásgyakorlás célját szolgáló, Makovecz Imre által tervezett épülete. Már megszokott, hogy a szokásos formáktól eltérő megjelenésű épület készült. A négy, bástyaszerű sarokrész nagyon határozott, egyedi megjelenést ad. Az 1992-es átadást követően az adventista gyülekezet közel két és fél évtizedes használat után átadta az imaházat állami tulajdonba. Ennek köszönhette az épület a 2023-as felújítást, melyben munkatársként közreműködött a csengeri építész, Farkas Miklós. Az ő tervezése a főbejárat fölötti előtető, mely szervesült az eredeti épület tömegével.

  Makovecz Imre általános iskola

  Az oktatási intézmény aulája talán Csenger leglátványosabb belső terével rendelkező építmény. Csernyus Lőrinc tervezése. Az épület átadása 1992-ben történt. Az iskola főbejárata előtt áll Makovecz Imre mellszobra.

Farkas Miklós Sándor építész, felügyelő bizottsági tag

Tóth József Tamás építész,  elnökségi tag

• 2026-10-17, Szatmárnémeti-Csenger