Folytatódnak a MÉSZ és a Magyar Urbanisztikai Társaság Örökséggazdálkodási Tagozata által közös szervezett szakmai buszos kirándulások.

2023. március 25-én, szombaton Abasár, Bogács, Váraszó különleges templomainak megismerése invitáljuk az érdeklődőket.

Regisztrálni a szakmaiut@oltarimult.hu e-mail címen lehet.

Információ: +36 20 312 5925

Program:

8:00 Indulás Budapestről

Gyülekező 7:30-tól (Hungária Körút 177., OMV benzinkút előtti lekanyarodó sáv)

Szakmai vezetőink utazásunk során: Abasár régészeti feltátásánál Makoldi Miklós, magyar régész, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója, az abasári feltárás vezető régésze. Az utazás további részében Bogácson és Váraszón Kárpáti János régész, régészti ásatás vezető, szakértő.

Abasár: Szenzációs lelet került elő az ásatás alkalmával. Lehetséges, hogy a legenda valóssággá válik? Miszerint „Aba Sámuel holttestét valószínűleg először a feldebrői monostorban helyezték örök nyugalomra, amikor évekkel később felnyitották a sírt, és azt látták, hogy ruhái épek voltak, a sebei pedig begyógyultak. Innen vitték át végső nyughelyére, az Abasári monostorba”? A mostani feltárásnál egy hatalmas templom (monostor, apátság) épületének falai kezdenek kirajzolódni. Döbbenetes méretű belső terek, gyönyörű faragott kövek, ajtó és ablakkeretek. A korabeli lépcsőn fellépve a monostor központi részének bal oldalán, a padlózati lap alatt rejtve előkerült egy gyönyörűen faragott kőfedlappal lezárt sír. A kőfedlapon gótikus írásjelek veszik körbe a tökéletes épségben megmaradt Aba családi királyi címert. A sír több emberi csontvázat is rejt. Minden nappal egyre több részlet kerül elő Abasár történelmi múltjából és egyre csak szaporodnak a kérdések…és az igazolások is.

Bogács: A község neve először 1248-ban fordult elő írásban, ekkor már állt temploma, ám azt még Szent György tiszteletére szentelték. Egy leltár szerint még 1568-ban is így volt, 1724-ből származó, tehát a török hódoltság utáni adatok viszont már Szent Mártont említik a templom védőszentjeként.

A XIII. századi templom mellett temető is volt, és azt az épülettel együtt fal vette körül. A templom magaslati fekvése, tömör falszerkezete alapján az is feltételezhető, hogy védelmi szerepe is volt.

Legősibb, román kori része valószínűleg a sekrestye, a szentély, a torony bizonyos magasságig és a kápolna. A gótikát a támpillérek és az ablakok őrzik legerőteljesebben.

Váraszó: A település fölötti temetődombon álló, egyhajós, keletelt, félköríves szentélyzáródású, nyeregtetős templom a 12. század végén – 13. század elején épült déli kapuval. A diadalív északi oldalán középkori falkép maradványai láthatók. A templom szentélyének külső, északi falán bevésett két darab és a hajó déli belső falán lévő egy mesterjegy is arra enged következtetni, hogy olyan vándorló mester dolgozott itt, aki ott volt néhány jelentős építkezésen. Feltehető, hogy a templom eredetileg fagerendás síkmennyezettel épült, a konzolok felett mestergerendával alátámasztva.

Makoldi Miklós régész, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója

• 2023-03-25, Abasár, Bogács, Váraszó