Pályázat részletes tartalma:
VI. Nemzetközi Építésügyi Konferencia
A klímaváltozás és hatásai a régióban
2013. május 31. - CSMKIK Székház (Szeged, Párizsi krt. 8-12.)
9.30 - 9.45 Kamarai köszöntők
Nemesi Pál, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke
Bodor Dezső, a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara elnöke
Kispál Ferenc, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád megyei elnöke
9.45 - 10.05 Kárpát-medencei gazdasági környezet
Vagács István, Nemzetgazdasági Minisztérium Regionális és Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Főosztályának vezetője
10.05 - 10.25 A 21. századi klímaalakulás a Kárpát-medencében és annak néhány becsülhető
környezeti hatása a dél-alföldi régióban
Dr. Blanka Viktória, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai
Tanszékének tudományos munkatársa
Az éghajlati rendszer melegedése a globálisan átlagolt levegő- és óceán-hőmérséklet emelkedéséből, a hó- és jégtakaró kiterjedt olvadásából és a globális átlagos tengerszint emelkedés megfigyeléséből mára egyértelműen igazolhatóvá vált. A globális trendekhez hasonlóan az elmúlt évszázadban Magyarországon is az évi középhőmérséklet hőmérséklet emelkedése jellemző. Emellett a csapadékmennyiség változásában is jól kimutatható egy csökkenő tendencia, az éves csapadékösszeg változékonysága ellenére is.
A éghajlat jelenlegi és a jövőben várható változásának megismerése ezért egyre fontosabbá válik. A jövőben várható klímaváltozás becslésére klímamodelleket dolgoztak ki, melyek a fizikai folyamatok (óceán, légkör, szárazföld, élővilág) mellett az emberi tevékenység hatásait is figyelembe veszik. A klíma hosszú távú előrebecslésére a Kárpát-medencére is számos regionális léptékű modell használható (ALADIN, REMO, PRECIS, RegCM). Vizsgálatainkban az elérhető modellek közül az ALADIN és a REMO modelleket alkalmaztuk, melyek a modellek között az átlagosnak tekinthető változásokat reprezentálják.
A klímamodellek alapján, Magyarországon a 21. században az évi középhőmérséklet emelkedése, a csapadék éven belüli eltolódása várható. A regionális éghajlati változások a 21. században jelentős hatást fejthetnek ki a természeti rendszerekre. A modellek alapján az évek közötti szélsőségek mértékében is növekedés várható, ezért az aszályos évek mellett a rendkívül csapadékos évek előfordulása is növekszik. A klíma változásával párhuzamosan megváltozik a szélsőséges időjárási helyzetek kialakulásának lehetősége, ami természeti katasztrófák kialakulásához vezethet. A klíma tartós megváltozása következtében pedig változik a táj ökológiai és gazdasági potenciálja.
A dél-alföldi régióban a klímaváltozással összefüggő legfontosabb várható környezeti kockázatok az aszály gyakoriságának és súlyosságának változása, az elérhető felszíni és felszínalatti vízkészletek csökkenése, a szélerózió intenzitásának változása,a belvízelöntés gyakoriságának és súlyosságának változása, valamint az ezek következtében fellépő gazdasági nehézségek és romló mezőgazdasági termelés biztonság. A klímaváltozás alakulásának ismerete ezért rendkívül fontos lehet a területi tervezésben és a jövőbeni tervezési stratégiák kidolgozásában, a természeti katasztrófákra való felkészülésben.
10.25 - 10.45 A klímaváltozás jelentősége Csongrád megye területfejlesztési koncepciójában
Vadász Csaba, a Csongrád Megyei Önkormányzat megyei főjegyzője
10.45 - 11.05 Éghajlatváltozás és épített környezet
Bencsik János, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet igazgatóhelyettese, a Nemzeti
Alkalmazkodási Központ vezetője
A globális átlaghőmérséklet növekedésének következtében előálló éghajlat módosulás, az előrejelzések szerint az átlagosnál nagyobb mértékben fogja érinteni a Kárpát-medencét. A rendelkezésre álló forgatókönyvek szerint az éghajlat változás legjelentősebb következménye nagy valószínűséggel a szélsőséges időjárási események intenzitásának és gyakoriságának növekedése lesz. A gyakori és tartós hőhullámok, az átmeneti évszakok idején előforduló hőmérséklet ingadozások felerősödése, az özönvízszerű esőzések következtében kialakuló csapadékvíz elvezetési problémák, a villámárvizek és belvizek, az extrémnek minősülő szélviharok nem csak az élővilágot és azon belül az emberi szervezetet, hanem az épített környezetet, lakóépületeinket és a kritikus infrastruktúrát is kedvezőtlenül érintik. Egy település épületállományának jelentős része – földrajzi elhelyezkedése okán - komoly kitettséggel rendelkezhet az erős szélviharokkal, az özönvízszerű esőzésekkel, vagy épp a tartós aszállyal szemben. A korábban alkalmazott tetőkialakítás és –fedés, illetve az épületek lábazati szigetelésének módja jelentősen befolyásolja az épületek érzékenységét, az érintett lakók szociális, továbbá az adott település költségvetési helyzete viszont nem teszi lehetővé a gyors alkalmazkodást biztosító építészeti beavatkozások elvégzését. Mindebből az következik, hogy az adott lokalitás lakosságának jelentős része az éghajlatváltozás következtében fellépő időjárási szélsőségek tekintetében kiemelten sérülékeny épülettípusokban él. Az épületek mellett az infrastruktúra kitettsége is magasnak mondható, hiszen a nagy szél, vagy épp az extrém hóterhelés használhatatlanná teheti villamos légvezetékeket. A hirtelen lezúduló csapadék alámoshatja a közúti és vasúti töltéseket, partfalakat, a tartósabb aszály pedig ugyanezen műtárgyak állékonyságát ronthatja. A tartós hőhullámok kedvezőtlen hatást gyakorolnak az aszfaltozott utakra és a vasúti pályatestekre. Az épített környezet sérülékenységének csökkentése érdekében felül kell vizsgálni az építési előírásokat, szabványokat, miután nem lehet és nem szabad a múltbéli környezeti értékekre tervezni. Az urbanizációs folyamatok okozta pozitív visszacsatolási mechanizmusok kedvezőtlen hatásai a klímaváltozáshoz alkalmazkodó területhasználattal, településtervezéssel és –fejlesztéssel jelentős mértékben mérsékelhetőek.
11.05 - 11.30 KÁVÉSZÜNET
11.30 - 11.50 Az éghajlatváltozás hatásainak kezelése a hazai vízgazdálkodásban
Dr. Dobi László, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vízgazdálkodási szakértője
Az éghajlatváltozás egyik legközvetlenebbül és legsúlyosabban érintett területe a vízgazdálkodás. Az előadás a klímváltozás hatásaira való felkészülésről, a magyar vízgazdálkodási tervezésbe történő beillesztéséről szándékozik tájékoztatást adni. Rövid történeti visszatekintés mellett imertetésre kerülnek a Magyarországot érintő legfontosabb nemzetközi egyezmények,. Áttekintésre kerülnek a kérdéskörrel foglalkozó és vízgazdálkodási vonatkozásokat tartalmazó kutatások, elemzések, irányelvek. (NÉS, VAHAVA jelentés, VKI, stb.) A vízgazdálkodás eszközei, a megtett és tervezett intézkedések a nemzetközi és hazai stratégiák, szakpolitikai programok, közép és hosszútávú tervek ismertetésén keresztül kerülnek bemutatásra.(Nemzeti Vízgazdálkodási Stratégia, Aszálystratégia stb.) Az előadás érinti a vízgazdálkodás területére vonatkozó és az éghajlatváltozás szempontjából releváns jogi szabályozást. A Duna Makro Regionális Stratégia éghajlatváltozással kapcsolatos akciói, a magyar szerepvállalás és a stratégia következő pénzügyi ciklusára vonatkozó tervezési szempontjai is ismertetésre kerülnek. Az előadás áttekintést ad a vízügyi igazgatási szervek beruházásában jelenleg futó és közeljövőben induló jelentősebb országos vízgazdálkodási programokat, amelyek az éghajlatváltozás káros hatásainak kezelését, az arra való felkészülést célozzák.
11.50 - 12.10 Vízgazdálkodási szélsőségek az Alsó-Tisza vidéken
Dr. Kozák Péter PhD, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója
Magyarország és ezen belül a Dél-Alföld térségét kiemelten sújtják a vízbő/belvízi/ és a vízhiányos időszakok és azok káros következményei. Az éghajlatváltozás folyamatos erősödését kísérő szakmai fórumok egybehangzóan állítják, hogy hazánk területén a vízháztartási szélsőségek egyértelmű erősödésére kell számítani. A belvizes területeken a belvizek gyakoribbá válnak, míg az aszályos területeken az aszályok mértékének fokozódására kell számítani.
Különösen jellemző ezen szélsőségek előfordulása az Alsó-Tisza vidékén, ahol kiemelten az 1999-2000., a 2010.-2011. és legutóbb a 2012.-2013. tavasza is olyan időszakokat jelentett, ahol szinte egyidejűleg jelent meg az árvíz, a belvíz és az aszály.
Amennyiben egy olyan terület fejlesztését tervezzük, amely a belvíz és az aszály következményeivel egyaránt sújtott akkor csak a valamennyi vízháztartási szélsőség következményeinek mérséklését biztosító eszközrendszer alkalmazása lehet célravezető. A problémakör korábbi szakmai megközelítése helyett, nem lehetséges csak „belvízi”, vagy csak „aszálycsökkentési” beavatkozásokról beszélni. Az ilyen területek esetében a komplex eszközrendszer alkalmazása az elvárás a nemzetközi és a hazai szakmai elvek szerint. Ezen a vízzel kapcsolatos középtávú elvárásokat a Víz Keretirányelv hazai végrehajtásához kapcsolódóan elkészült Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek rögzítik.
Az intézkedésekkel kapcsolatban alapvető szakmai elvárás, hogy azok a kívánt célokat a lehető leggazdaságosabb módon a költséghatékonysági szempontok maradéktalan figyelembevételével képesek legyenek biztosítani, s komplex megoldást nyújtsanak a szélsőséges vízháztartási helyzetek kezelésére.
Az aszály, melyet több válfaja miatt (mg-i, hidrológiai, meteorológiai) számos definícióval határoztak meg, maga a fogalom lényegében az átlagnál kevesebb csapadék lehullását jelenti, amely hatással van a mezőgazdasági tevékenységre, a vízkészlet-gazdálkodásra, a társadalmi-gazdasági tevékenységekre.
Az aszály kialakulásában több tényező (természeti és antropogén) játszik szerepet, de döntően a meteorológiai viszonyok határozzák meg az aszály kialakulását annak mértékét. A legfontosabb tényező a csapadék mennyisége, ennek térbeli és időbeli eloszlása, valamint a léghőmérséklet, amely a párologtató képességet határozza meg. Az aszály mértékét a területhasználat, a termesztett növénykultúra (annak vízigényessége), a művelési technológia (talajművelés), a tápanyag ellátás (utánpótlás), a növényállomány sűrűsége befolyásolja Az aszály megelőzésére, illetve mérséklésére a legeredményesebb agrotechnikai eszköz az öntözés. Az emberi tevékenység károsan is befolyásolhatja az aszály jelenségét. A túlzott talajvíz kitermelés, vagy folyószabályozás, vízrendezés hatására az érintett területeken a talajvíz szintje lesüllyedhet, ami a károk növekedését eredményezheti. Szintén káros lehet a túlzott mértékű öntözővíz használat, amelynek következtében a talajvízszint megemelkedik
A fentiek alapján alapvetően fontos a vízhiányos időszakok kezelésében a vízpótló-rendszerek (pl. Algyő- homokháti vízpótlás) tervezése/építése/üzemeltetése, a kettős-hasznosítású vízrendszerek (pl. Kurca-rendszer) üzemeltetése, a természetes vízkészletek helyben tartása, így a mederben történő visszatartások (pl. Dong-ér, Királyhegyesi-Száraz-ér vízvisszatartó műtárgyai) és az oldaltározókban történő vízkészlet-megőrzés (pl. Banó-tó, több célú záportározók), valamint az öntözőrendszerek tervezése/fejlesztése/üzemeltetése is. Ezen rendszerek a határokon is átnyúlnak (pl. Romániai vízpótlás a Királyhegyesi-Száraz-éren keresztül a Battonyai, Mezőhegyesi térségbe).
12.10 - 12.30 Aszály és öntözés az éghajlat változás tükrében
Dr. Pálfai Imre, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság ny. szaktanácsadója
Az előadás az aszály, az öntözés és az éghajlatváltozás összefüggéseire igyekszik rávilágítani. Hazánk éghajlati viszonyainak változékonyságát – az elmúlt kilencven év (1923 – 2012) főbb meteorológiai adatai alapján – a nyári középhőmérséklet és az évi csapadékösszeg harminc éves országos átlagaival szemlélteti, és ezeket összeveti a következő harminc év lehetséges (éghajlati modellekkel előrejelzett) hőmérsékleti és csapadék-értékeivel. Az aszályviszonyokat ugyancsak harminc éves részidőszakonként jellemzi: egyrészt a hőmérsékleti adatokból számított potenciális párolgás és az évi csapadék különbségéből képzett mutatóval, másrészt a súlyosan aszályos évek gyakoriságának az Aszályindex segítségével történő meghatározásával, a változások bemutatásával. Az előadás a felszíni és a felszín alatti vízkészlet változási tendenciáival is foglalkozik. Az öntözési adatok közül az öntözött terület és a felhasznált vízmennyiség harminc éves átlagait közli, és azokat összeveti az azonos időszak aszály-jellemzőivel, továbbá az öntözést befolyásoló társadalmi-gazdasági háttérrel, s hangsúlyosan utal a közeli és a távlati öntözési fejlesztési feladatokra. Az előadás az időbeli változások elemzése mellett kitér a vizsgált kérdések területi különbözőségére, illetve sajátosságaira is, különös tekintettel a dél-alföldi régióra.
12.30 - 12.45 Felkért hozzászóló: Dr. Ördögh József, a KNK Mérnöki Iroda képviselője, okleveles mérnök
12.45 - 13.45 EBÉD
13.45 - 14.15 Alkalmazkodási stratégiák a várható éghajlatváltozás hatásaira épületek tervezése
és felújítása során - friss kutatási eredmények és esettanulmányok
Medgyasszay Péter PhD, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Építőmérnöki Kar Magasépítési Tanszékének egyetemi docense
A NÉS illetve épített környezettel foglalkozó előkészítő anyaga alkalmazkodási stratégiákat fogalmazott meg arra vonatkozólag, hogy az épített környezetet a várható klímaváltozásra felkészítsük.
A BME különböző szervezeteiben kutatások folytak e témában, illetve kialakult a vizsgálatok egyfajta módszertana. Egyes kutatási eredmények alkalmazásra kerültek a gyakorlatban is új épületek illetve felújítások tervezése, kivitelezése kapcsán.
Az előadásban egy doktori értekezés megállapításai, egy diplomamunka tanulságai, illetve két megépült épület használati tapasztalati kerülnek ismertetésre.
14.15 - 15.00 Környezetünk tudatos átalakítása
Kocsis András Balázs, a KÉSZ Építő Zrt. tervezési irodavezetője, okleveles építőmérnök
- Életképek egy mérnöki praxisból
- Első mérnöki alkotások: A Gízai piramisok és Stonehenge kősziklái
- Építőmérnök képzés Magyarországon
- Stadiontervezés dióhéjban
- Tervezési kihívások egy felhőkarcoló áttervezése során
- Gyöngyszemek a Buro Happold avagy a különleges építőmérnöki alkotások specialistájának munkáiból
15.00 - 15.30 A Palicsi-tó két szanálás között
Dr. Fábián Gyula, az Újvidéki Egyetem Szabadkai Építőmérnöki Karának egyetemi tanára
A Palicsi-tó kiváló mikroklímájával, a hozzá csatlakozó parkkal, a XIX. század végén épült szecessziós épületegyüttesével, valamint ritkaságszámba menő állatkert-arborétumával joggal lehetne Észak-Bácska legjelentősebb turisztikai központja. Adottságai ellenére mégsem az. Az utóbbi negyven évben ugyanis már kétszer érte tömeges halpusztulással járó ökológiai katasztrófa. Először 1970-ben vált szükségessé a tó kiterjedt szanálása. A 2009. májusában másodszor bekövetkezett tópusztulás arra utal, hogy az elmúlt negyven év tógazdálkodása hibás volt. Nyilvánvaló, hogy a tartós megoldás eléréséhez részletesen meg kellene ismerni azokat folyamatokat, feltételeket, amelyek a tavat életben tudnák tartani.
Ez a beszámoló betekintést ad a tó jelenlegi, két szanálás közti állapotába: bemutatja a tó vízgyűjtő területét, a rá ható antropogén hatásokat, az abban rejlő potenciális veszélyeket. Bemutatja a tó vízegyenlegét, alapvető vízminőségi mutatóit. Rövid betekintést ad a tóra vonatkozó jelenlegi kutatásokba, valamint ismerteti a legújabb szanálási ötlettervet. Végezetül felveti a szanálási tervre vonatkozó gondolatokat, kételyeket abban reménykedve, hogy a közös gondolkodás – ha nem is kínál azonnali biztos megoldást – minden bizonnyal a probléma jobb megértéséhez vezet.
15.30 - 16.00 A klímaváltozással összefüggő talajvízszint ingadozás és hatása az építményekre
Hopka János, az UT-TAL Tervező és Szolgáltató Bt. ügyvezetője, vezető tervező
A talajok viselkedését a víztartalmuk nagymértékben befolyásolja, mely kihat az építményekre.
A talajvízszint ingadozása függ a csapadék mennyiségétől, mely az utóbbi két évben látványosan csökkent. A külső szemlélők is észrevehették autózás közben, mikor térdig érő kiszáradt napraforgó és kukoricatáblák közelében utaztak az országban.
A klímaváltozás hatása különösen az alföldi tájakon volt erőteljes.
A talajvízszint helyenként 2-3 méterrel csökkent a korábbi évekhez viszonyítva.
Ez kihatott az építményekre is, épületek, utak repedtek meg látványosan.
A talajvízszint süllyedéséhez nagyobb településeken a csatornázás is hozzájárult, megszűntek a szikkasztók, a tetőkről és burkolatról lefolyó csapadékvíz elvezetésre került.
Az előadás egyes talajok viselkedését és azok építményekre gyakorolt hatását elemzi és kitér a károk megelőzésének csökkentésének lehetőségeire is.
16.00 - 16.30 Környezetbarát energiákkal a klímaváltozás ellen
Kurunczi Mihály, a Magyar Termálenergia Társaság elnöke, a BRUNNEN Hőtechnika Kft.
Ügyvezetője
1. Klímavédelem – energia hatékonyság, környezetbarát energiaforrások
2. Megújuló energia lehetőségek Magyarországon, illetve a szűkebb régióban
3. A biomassza és a geotermia, mint a régió optimális hőforrásai
4. Tüzelés biomasszával sikeres projektek tükrében
5. Geotermia a távhőellátásban és az épületek hőellátásában
6. A geotermikus kaszkádrendszer bemutatása
7. Hőszivattyú illesztése a geotermiához
8. Termál projektek tervezési szempontjai
9. Megújulók versenyképességi szempontjai
10. Megújulók gazdaságossági kérdései
Előadók:
Vadász Csaba, főjegyző - Csongrád Megyei Önkormányzat,
Vagács István, főosztályvezető - Nemzetgazdasági Minisztérium Regionális és Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Főosztálya,
Dr. Blanka Viktória, tudományos munkatárs - Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék,
Bencsik János, a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet igazgatóhelyettese, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ központvezetője,
Dr. Dobi László, vízgazdálkodási szakértő - Országos Vízügyi Főigazgatóság,
Dr. Kozák Péter, igazgató - Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság,
Dr. Pálfai Imre, ny. szaktanácsadó - Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság,
Dr. Ördögh József, képviselő - KNK Mérnöki Iroda,
Kocsis András Balázs, okleveles építőmérnök,
Hopka János, geotechnikai vezető tervező - ÚT-TAL Tervező és Szolg. Bt.,
Kurunczi Mihály, elnök - Magyar Termálenergia Társaság,
Előadó Marosvásárhelyről (egyeztetés alatt),
Dr. Fábián Gyula, egyetemi tanár - Újvidéki Egyetem Szabadkai Építőmérnöki Kar